megosztom

Kovács Dorina: A legnagyobb nehézség talán az, hogyan juttatod el a zenét az emberekhez, mert nagyon nagy a zaj.

Kovács Dorinával, a Mirror zenekar menedzserével beszélgettük a szakmáról, kihívásokról, sarokkövekről, tapasztaltokról.

Te miként definiálod magad a zeneiparon belül?

A fotózást már régóta nem csinálom. Fotográfusi végzettséget szereztem a Metropolitan Egyetemen, de azt 12 éves időintervallum után abbahagytam, mert nem lehetett összeegyeztetni a menedzserkedéssel. Menedzserként definiálom magamat, de azon belül is nagyon sok tevékenységi kört végzek. Tehát ha kell, akkor fotózok, ha kell, akkor mörcsözök, social médiázok, úgyhogy igazából ez egy ilyen teljesen komplex, átfogó dolog.

Mik a nehézségei egy underground zenekar menedzselésének?

A legnagyobb nehézség talán az, hogyan juttatod el a zenét az emberekhez, mert nagyon nagy a zaj. Több száz, több ezer előadó van, és most stílustól függetlenül tekintsünk akár mondjuk egy TikTokra, vagy bármire. Nehéz megtalálni igazából azt, aki releváns közönség lehet számunkra, és eljuttatni hozzájuk a zenét.

Mit gondolsz, mi az, ami kiemelkedő a magyar zeneiparban?

Talán az, hogy rengeteg olyan kreatív zenekar van, amik nagyon egyediek. Akár a show elemeket vesszük, vagy akár zeneileg, tehát, hogy többféle zenét gyúrnak egymásba. Ezáltal teljesen meghatározhatatlan lesz a zene, amit a közönség elé raknak. Itt a legnagyobb probléma az, hogyan juttasd el ezt a magyar közönséghez, főleg egy underground zenekar esetében.

Milyen módszerek állnak rendelkezésedre, hogy eredményesen tudd közvetíteni a zenét az emberek felé?

Szerintem erre rengeteg lehetőség van, kérdés csak az, hogy maga a zenekar mivel tud kooperálni, és hogy tudja megfogni az embereket, de szerintem egyébként leginkább előzenekarozással, főleg mondjuk nagyobb zenekarok előtt.

Mi az a magyar zeneiparban, ami rossz, és változtatnál rajta?

Szerintem a belterjesség, illetve, hogy vannak zenekari korszakok, azaz, az idősebb zenekarok, az eggyel fiatalabbak, és maga az underground, ahol fiatal zenekarok vannak. Őket nehéz bejuttatni az idősebb, vagy már tapasztaltabb, vagy már egy szintet elért zenekarokhoz. Szerintem egyébként egy már befutott zenekarhoz bejuttatni egy fiatalabbat a legnehezebb, mert nagyon sok esetben vagy a már jól bevált előzenekarokat viszik, vagy pedig abszolút nem is hajlandóak nyitni az új zenekarok felé.

Mit gondolsz, milyen a nők helyzete a magyar zeneiparban?

Én azt tapasztalom az undergroundban, hogy rengeteg női zenész van. Én már nagyon sok olyan esettel találkozom, ahol nők állnak színpadon, illetve nagyon sok női zeneipari szakemberrel, háttérmunkással találkozom. Változik vagy javul a helyzet, jobb mint mondjuk nyolc, tíz évvel ezelőtt.

Tudsz mondani különbséget idősebb és fiatalabb dolgozók munkamorálja között?

Az idősebbeknél megvannak az évek alatt összeszedett tapasztalatok, illetve az évek alatt összeszedett kapcsolatok. Ezek nagyon fontosak, és ezáltal tök jól működnek az elképzelések, vagy az adott koncert lebonyolítása, vagy bármi. A fiataloknál nyilván az a helyzet, hogy tapasztalatlan az ember, vagy az, hogy folyamatosan meg kell újulni, és ezáltal nagyon gyorsan kell megtanulni az új dolgokat. Ott néha lehet, hogy vannak elcsúszások, vagy lehet, hogy vannak olyan dolgok, amit mondjuk lehet, hogy kitalálsz, hogy jó lesz, és mire eljutsz a végére rájössz, hogy ezt lehet, hogy máshogy kellett volna csinálni. Azonban szerintem egyébként mindegyik zeneipari generációnak megvan a jó és rossz oldala is.

Szerinted szükség lenne felsőoktatásban tanulni a zeneiparról?

Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon sok ember, akivel dolgoztam, lehet, hogy nincsen egyetemi háttere, de magában a zeneipari szakmában, vagy amit végez, booking, vagy social media, vagy bármi, ott tök jó. Ehhez effektíve szerintem nem is feltétlenül kell, hogy mondjuk legyen neki egy közgazdaságtani, vagy mondjuk egy művészeti diplomája, vagy bármi. Én inkább azt vettem észre, hogy akik mostanában elvégeznek bármilyen zeneipari képzést azoknak megvan az elméleti tudásuk, de ugye kell mellé gyakorlat, illetve tapasztalat is. Nagyon sok esetben úgy jönnek a szakmába, vagy esnek bele a mélyvízbe, hogy ez a tapasztalat, vagy ez a gyakorlat nincs meg nekik, és ott azért vannak érdekes dolgok, ami okozhat problémát. Lehet, hogy megvan nekik, hogy mit kellene csinálni, de már a gyakorlati dolgot, azt már mondjuk azt nem úgy kell csinálni, mint ahogy ő mondjuk megtanulta.

Mit javasolsz azoknak az embereknek, akik most kezdenek hozzá bármilyen zeneipari tevékenységhez?

Mindenféleképpen végezzenek el egy képzést. Azt azonban nem szabad mellette elfelejteniük, hogy attól, hogy elvégezték ezt a képzést, mellé nagyon sok tapasztalat, gyakorlat is kell. Attól, hogy van papírjuk erről, attól ők még nem lesznek zeneipari menedzserek. Nagyon sokat kell zenekarok közé menni, tehát hogyha úgy van, akkor menjenek el nekik segíteni, ingyen és bérmentve, például mörcsölni az adott zenekaroknak, vagy menjenek el egy olyan ismerős mellé, aki már egyébként benne dolgozik a zeneiparban néhány éve, és nézzék meg, hogyan csinálja a dolgokat, hogy kezeli magát a zenészeket, az adott szituációkat, hogyha esetleg adódik egy probléma, amit meg kell oldani, akár mondjuk hangtechnikailag, vagy bármi miatt, tehát menjenek és tapasztaljanak minél többet.

Mi az a pont, amikor szakmailag azt mondod, hogy már nem vagy hajlandó ingyen dolgozni?

Ha valahova, vagy valamelyik zenekarnak elmész mörcsölni, ha nagyon jó fejek, akkor fogsz érte kapni pénzt. Egyébként szerintem, hogyha menedzser vagy és mondjuk bekerülsz, vagy hozzácsapódsz egy zenekarhoz, akkor annak a zenekarnak, hogyha jól végzed a feladataidat, akkor lesznek bizonyos mérföldkövei, ami egyébként nem csak a te nevedhez, hanem nyilván mivel a zenekarral dolgozol, ezért a zenekarhoz köthetőek. Abban az esetben, ha ezek a mérföldkövek megvannak, és mondjuk például akár a szakma, vagy akár mondjuk a zenekarok ezeket elismerik, akkor onnantól kezdve egyébként be tudod magad kategorizálni, hogy mi az, amit elkérhetsz. Nyilván a magyar zeneiparban nincs olyan, hogy meggazdagszol, vagy csak nagyon kevés esetben. Ezt nagyon sokáig kell csinálni, és pénzügyileg nem ér föl mondjuk egy teljes körű munkával, tehát nem lesz belőle egy havi fizetésed, mint amit mondjuk egy átlag munkahelyen megkeresnél, de egyébként szépen lassan szerintem ebben is lehet fejlődni.

Egyedül intézed a zenekar ügyeit?

Egyedül vagyok, viszont például a Mirrornál úgy szoktuk csinálni a dolgokat, hogy mindenre megvan egy adott ember, aki valamiért felel. Tehát a hirdetésért például az egyik tag felel, a social médiáért, a bookingért, a logisztikáért én vagyok a felelős, a technikai dolgokért egy másik tag felel. Tehát igazából mindenki belerakja azt a tudását, amiben ő jó és meg tudja csinálni a dolgokat.

Általánosságban a zeneiparban mennyire érvényesül a worklife ballance szerinted?

Általánosságban úgy veszem észre, hogy egyre többen próbálnak odafigyelni, hogy ez tényleg megfelelő egyensúlyban legyen. 

A te esetedben ez hogy néz ki?

Nálam ez például nincs így. Nálam a munka az mondjuk 95 százalék, és akkor 5 százalék az életem többi területe. Megmondom őszintén, hogy én egy olyan ember vagyok, akinek a hobbija a munkája, és ezáltal mindig dolgozok. Szerintem 20 órát biztosan egy nap, mert olyan napi három-négy órákat alszom össze-vissza. Van amikor reggel ötkor kelek és éjfélkor fekszek le, és van, amikor meg hajnal ötkor fekszek, és reggel nyolckor kelek föl, tehát igazából ez sincs egyensúlyban. 

Miért választottad ezt a szakmát?

Ez úgy kezdődött, hogy nekem apukám a 90-es évek végén, 2000-es évek elején játszott egy zenekarban, én ekkor voltam hét év körül, és nagyon megszerettem ezt a világot. Volt, hogy hétvégenként koncertekre, motoros találkozókra mentünk. Vicces, mert mindig azt szoktam mondani, hogy például apukám a Metallicának a fekete albumára altatott el, meg ilyenek, tehát nálunk kulcsfontosságú volt a zene, főleg a rockzene, és ezáltal ugye nagyon gyorsan bele lehetett csúszni a dolgokba.

Mi a legizgalmasabb projekt, amin most dolgozol?

Igazából most van egy olyan projekt, ami majd tavasszal fog megvalósulni. A Mirror zenekarral tavassszal megyünk egy hétállomásos turnéra a Your Last Steps-szel. Egy ilyen co-head turné lesz tavasszal, ahova ugye igazából majd így próbálunk helyi kisebb zenekarokat is bevonni, hogy meglegyen a kooperáció, és erre most nagyon büszke vagyok, mert igazából ezt saját erőből próbáljuk összehozni a Your Last Steps menedzserével, Pásztor Csabival.

A koncertek: itt