Január 30-án, a Turbina Kulturális Központban volt Szunyog Tess első koncertje.
Az estét Szunyog Tess egy korábbi versenytársa, a Budapest Open Mic felfedezettje, Bullet nyitotta meg. Kettejük közt 4ma hangolta bulira a közönséget. Az ő neve egészen addig titok volt, amíg a nagy érdeklődésnek köszönhetően a koncerthelyszín egyszer csak Nagyteremmé nőtt. Mindhárom előadót a többükkel producerként is együttműködő Dohány Dániel támogatta a DJ pult mögül.
A nézők minden előzenekarral gyarapodtak, de a hivatalos kezdésre sem alakult ki tömegnyomor. Az üres színpadon elindult a füstgép, innen lehetett tudni, hogy hamarosan megtörténik, amire az újdonsült rajongók várnak: végre saját közegében, saját koncertjén látni Szunyog Tesst.
A Playboy videoklipjéből ismert téli kabátban és napszemüvegben ugrott fel az alig bokáig érő színpadra, a Nagyterem pedig hangosan válaszolt a köszönésre. Látszólag flottul ment a kezdés, nyoma sem volt a korábbi interjúnkban említett izgalomnak. A koncert előrehaladtával azért akadt egy-két apróbb baki, elcsúszás, vagy egy-egy kimaradt sor, de egy első koncerten ez igazán nem felróható – főleg ha az előadó jelenléte elég erős ahhoz, hogy mindez ne számítson.
A Budapest Open Mic döntőjéhez képest Szunyog Tess kommunikációja sokszorosan hatékonyabb lett, többször kérdezett, bátran kommunikált, nézte és meg is mozdította a közönségét. Habár a színpad mérete nem sok lehetőséget biztosított mozgásra, azért igyekezett ide-oda cikázva a vele szemben álló csapat minden részével kapcsolatot létesíteni. A kifelé fordulással nem zárta ki a mögötte – vagy alkalmanként mellette – álló Dohány Danit sem, aki az este főszereplőjéhez képest eggyel zárkózottabban viszonyult a felé irányuló bókokhoz, a nevének kántálásakor például a fejére húzta a pulcsiját zavarában. Kettejük dinamikája már a közös munkáikon, vagy a velük készült interjúnkban is nyomot hagyott, de élőben volt érezhető igazán a két különböző karakter erős és valahol elragadó hatása. Nem volt kérdés, ki mikor van éppen reflektorfényben: a közös dalokban egyenrangú felekként jelentek meg a színpadon és a végén elhangzó hálálkodást is ízlésesen oldották meg.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy a BOM óta eltelt rövidke néhány hónap ellenére nem apadt az érdeklődés az előadó iránt, sőt, egy egészen erős kemény magot tudott maga körül kialakítani. Az első néhány sorban többen tolongtak, volt, aki néha-néha önkéntelenül a színpadra is fellépett az ide-oda lépkedő előadó mellé. A hangosan kántált dalszövegek mellett minden létező irányból lehetett hallani arcpirító megjegyzéseket is, amelyeket csak az igazi rajongók tudnak produkálni – mindezt kortól és nemtől teljesen függetlenül. Közülük sokan sorba is álltak egy-egy fotóért a koncert után.
A küzdőtéren álló nézőket egy szalag választotta csak el a színpad mellett felsorakozó BOM versenyzőktől, akik mosolyogva, végig hangosan kiabálva támogatták korábbi vetélytársukat. Szunyog Tess jóslata a műsorban igaznak bizonyult: tényleg olyan, mintha egy produkcióvá váltak volna. Az önfeledten bulizó Lekvárhercegen kívül feltűnt például a közreműködő szerepben is helytálló Bullet, vagy a szintén Gege csapatába tartozó Kardosh. is.
A szólókoncert keretét a Sokadik nap felütése és a zászlóvivő sláger, a Je t’aime zárása adta meg. A vissza-taps után még egy meglepetésvendég is érkezett Gege személyében; a korábbi mentor anélkül tette fel az i-re a pontot, hogy bármilyen módon túlragyogta volna a hozzá képest kezdő Szunyogot. A közönség szétnyílva fogadta magába a tér közepére induló két előadót, akik a legnagyobb természetességgel folytatták le a döntőből ismert Csillag párbeszédét.
Van, hogy egy előadó felvételről kevésbé kap el minket, de élőben megszületik az “aha” pillanat – és itt nem a Buja szövegére utalok. A közönségből az is a fülbemászó beatek és dallamok dúdolgatásán kaphatta magát az este után, akinek a műfaj korábban kevésbé volt befogadható. Hiába zümmög tovább a fülünkben, ezt a Szunyogot nem lehet lecsapni – és nem bánjuk.
Forrás
A kép forrása: ITT