Az első nagylemezről, a világból való kiábrándulásról és kreatív folyamatokról beszélgettem az Arcosok Klubja három tagjával.
Az alter szcénában nem olyan rég feltűnő Arcosok Klubja november 28-án jelentette meg első nagylemezét Csak eleje meg vége van címmel. Ennek apropójából volt szerencsém ellátogatni a zenekar próbatermébe és két órát beszélgetni a zenekar három tagjával:
- Nagyernyei Gyulával (énekes, frontember, szövegíró),
- Gády-Kayser Szilárd Leó-val (basszusgitáros) és
- Monori Marcell Márkkal (billentyűs).
A próbateremben jelen volt Pálocska Patrik is, aki a december 6-ai lemezbemutatóra készítette a fiúknak a vizuált.
Az interjú előtti öt perc a bemutatkozásé volt: Gyula Szilárd hátára ugorva beszélt velem és a többiekkel, a fiúk felszabadultan engedtek be saját kis világukba. Mindez vidám alaphangulatot teremtett a két órás beszélgetéshez.
2022. november 28-án jelent meg első single-jük Kékhajú lány címmel, tűpontosan két évvel később pedig elérhetővé vált 10 dalt tartalmazó LP-jük.
Fel-alá című dalukhoz kapcsolódóan mesélték el, hogy habár a Kékhajú lány előbb jelent meg, mégsem az az első Arcosok dal.
Gyula: Az [Fel-alá – szerk.] a legrégebbi dal valaha. A harmadik, amit valaha csináltam.
Monori: Őskövület. Az első Arcosok Klubja szám, ami az új hangzásunkat hozza.
Azóta sajátos rendszer alakult ki köztük az alkotásra, mindig közösen, egy légtérben és időben írják a dalaikat. A folyamatok részleteiben ettől függetlenül mindig van egy kis eltérés egymáshoz képest, a Konokkal kapcsolatban például Szilárd emelte ki, hogy egy olyan szövegből indult a koncepció, amit Gyula végül teljesen átírt. A szövegre természetesen maga a szövegíró a legkényesebb, hiszen minden sor az ő érzései, gondolatvilága mentén halad.
A lemez felütését a Vége van adja meg. Ennek szövegvilágába szerettem volna kicsit mélyebb betekintést nyerni.
Gyula: Mindegyik számnál gondoltam valamire, mindig volt itt bent [a hasa felé mutat] egy érzés. Azt akartam, hogy amilyen érzésből megszületik elsőre a dal, azt tükrözze a szövege is. Azt a haragot kelti ez a szám, mint amit a megcsalás gondolata ébresztett bennem. A ,,nem félek tőled végre” egy kiöntése ennek, hogy nincs már ez az érzés, hogy félnék attól, hogy megcsalnak, vagy kibeszélnek a hátam mögött.
A frontember sokszor merít az alkotás során saját párkapcsolatából is, például az Önsajnáltató blues is a magánéleti tapasztalatokból indult.
A Vége van és az Önsajnáltató blues mellett a Perioikosz készült párhuzamosan: ez a három dal 36 órán belül íródott.
A zenekar elhivatottságát nagyon jól mutatja, hogy mennyi időt és energiát fektetnek projektjükbe. Erről a Pató kapcsán esett szó.
Gyula: Mindig arra törekszünk, hogy ne halogassunk. Amit csak lehet, azt csináljuk. Múltkor például kimentünk, csináltunk a Szilárddal egy szerencsekereket fából. Kivágtuk dekopír fűrésszel a kört, csináltunk egy dizájnt rá. Fel voltak rakva a merch termékek, kitűző például. Ha bekövettél, akkor pörgethetted és nyerhettél. Mondtam, hogy ezt csináljuk meg, és egyből így is lett. Sandbox módban kell játszani az életet.
Szilárd: A Levi [a zenekar jelenlegi dobosa – szerk.] a 17. kerületből jár be, heti háromszor idevezet autóval egy órát.
A zenekar hajtóerejében és az album hangulatában is van összefüggés:
Gyula: Pont azért veszem annyira komolyan a zenét, meg szeretném annyira ezt az egészet, mert semminek semmi értelme. Honnan jöttünk? Hová tartunk? De annak mégis van, hogy át tudsz adni valamit magadból. Nagyon szeretjük, hogy együtt írunk zenét. Ennél csodálatosabb dolog a világon nincs.
Az album apokaliptikus hangulatához még hozzátette:
,,Ez a gondolatvilág csak egy részem, de nem ez a teljes kép, még a lemez sem a teljes képe annak, hogy hogyan látom a világot. “
A zenekar tagjai egyetértésben beszéltek arról, hogy mennyire szerencsésnek érzik magukat a közös alkotásnak köszönhetően. Határozott elveik vannak, a jövőre nézve is kitűzték maguknak célul, hogy egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt például egy koncert előtt – ezzel is megtisztelve a közönségüket.
A beszélgetés gyakran váltakozott nagyon komolytalan, összefüggéstelen, ugyanakkor vicces történetek és érett, komplex gondolatok között. Megtudhattam, milyen abszurd módon lett a dísze próbatermüknek a néhány falnak támasztott politikai plakát és a plafonról lógó Kiszel Tünde fénykép. Elvitt egyszer-egyszer egy nosztalgiaár is, amit gyakorlatilag bármi ki tudott váltani; szinte ömlöttek rám a sztorik próbáról késésekről, közös bulikról, tehetségkutatókról. Mindez érthetőbbé tette számomra a zenekart és három szóban tudnám őket jellemezni: fiúk férfias gondolatokkal.
A Perioikosz [ a szó jelentése: az ókori Spárta szabad, de politikai jogokkal nem bíró lakosa – szerk.] címadásáról szóló történet is beleillik ebbe a komoly és komolytalan közt ingázó képbe.
Monori: Nehezen tudtunk ennek az intelligens hangvételű számnak címet találni. Gyula benyögte, hogy mondjunk okos szavakat és akkor jutott eszembe, hogy valaki megette a joghurtomat – nem Oikosz volt, de lehetett volna az is. Gondolkodtam, milyen oikoszok vannak a görögöknél, aztán beugrott a perioikosz. A szöveg a mennyországról is szól; ott nem vagyunk, de annak a perifériáján igen. Így született meg az ötlet.
A Csak eleje, meg vége van összességében egy koherens képet ad tizennyolc éves, szárnyait próbálgató fiatalok gondolatairól. A zenekar tagjai korukat meghazudtoló érettséggel tudják esztétikus köntösbe csomagolni élettapasztalataikat.
Az Arcosok Klubjának lemezbemutató koncertje a Kisbetűs Ünnepnapokkal közösen valósul meg; legközelebb december 6-án láthatjuk őket az Akvárium Klub Kishalljában.
Kép forrása:
A képet Müller Krisztián készítette.
